Alapelvek ide neked nesze, avagy ömlengéseim elvi útmutatója
Ömlengéseim a 21. századi bonyolult világ nézőpontjaiba beletört bicskájú derekai, egyben tétlen, szignifikáns jelei a fiatalkori elmeroggyanásnak. Kérdések vannak itt válaszok nélkül és izzasztó monológok a konklúzió égető hiányában gyújtják be kihunyt elmék parázsló kemencéit. Vannak itt versek, novellák, folytatódó regény, karcolatok és beazonosíthatatlan töredékei a nyelvnek. Én itt keresem elveszett, talán nem is létező, de meg biztosan sosem talált hangom. Szóval csak olyan lájtos, elrévedt és kiaknázatlan gondolataimat igyekszem a monitorodra vetni, hátha találsz bennük valamit, amitől jobb lesz Neked. Ebben bízom. Nem csak azért ömlengés a neve az oldalnak, mert sok kusza írás talál helyet itt, hanem azért is, mert én ömlengek, mű-flancos stílusom mint egy félrehangolt, elhallgathatatlan, trubadúr hegedű csak szól, mintha nem lenne holnap. Az oldal tökéletlensége, formai, írás- és egyéb hibái, gondjai méltán türözik személyiségemet, ars poeticámat. Ha úgy érzed körbe lengi valami „jó’ van az úgy” hangulat, akkó’ az jó’ is van.
Ömlengéseim tehát pici szívdobbanások, melyek bátortalanul kéredzkednek fel egy kifújt sóhajoddal meghajtott papírrepülőre és utaznak veled valahova, valahova kurva messze. Obszcén, kontár, pimasz, egyetértő, megértő, sértő, pökhendi, érzékeny, primitív és intelligens őrültségek bátor tárháza ez a web-zug. Segíti a lélek feltöltődését, vagy épp megbánt, ez amúgy nagyrészt rajtad múlik. Kinek a pap, kin milyen cipő van és „ki minek gondol, az vagyok annak”. Érezd jól magad!